Tudod miben gőgicsélt Jack Sparrow?

Nagyon érdekes folyamat az, mikor egy alkotó ember nekikezd valaminek és jönnek az ötletek, vesz ezt -azt a kezdetekhez, majd nekilát. Tervez- papíron. Sablonokat gyárt, eldob sokat, megtart néhányat. Kritizálja magát, módosít: itt, hozzátesz, ott elvesz a dolgokból. A fejében meg nyüzsügnek az ötletek, az új megoldási módok - sőt, nekem kész regények szoktak születni az épp készülő darabbal kapcsolatban. Nos, így kerekedett ki ez a "kis" kalózos történet a kétrészes babaszettemmel kapcsolatban. Erről ugyanis nekem Jack Sparrow ugrott be a Karib tenger kalózai-ból. Beindult a fantáziám , és rákerestem a "gúgliban" a filmsorozat nevezetes hősére.

Nagy meglepetésemre a Wikipédiá-ban rábukkantam az életrajzára! Engem leginkább a gyermekévei érdekeltek-így megtudtam, hogy apja már korán a tengerre vitte, de ennek ő nem nagyon örült. Elképzeltem a kis Jack-et, amint zokogó édesanyja karjaiból erőszakkal ragadja el a zord apa - mert kell az utód, aki tovább őrzi a híres kalóz kódex-et. ( Édesanyja nem is tűnik föl a filmekben, valószínűleg belehalt a bánatba. Vagy a túlzásba vitt rumivás végzett vele idő, akarom mondani, a filmforgatás előtt- ezt nem lehet tudni.)

Igen ám, de mi volt a tengerre szállás előtt? A pici Jack Tortugán töltötte az első öt évét, édesanyja és annak szülei házában. Tortuga a 17. században híres kalózfészek volt, így nem meglepő módon, lakosai nem a halászatból éltek meg. Talán Jack anyai családja volt az egyetlen üdítő kivétel:

Ők szabók voltak, náluk varratták a kalózok az elegáns öltözékeiket. Ezeket elkészíteni nagy kihívás volt- mivel a kalózok híres gyűjtögetők, ezért mindenféle zsebekkel, függőkkel kellett ellátni a ruhadarabokat. Ezekre aggatták e nemes urak a talizmánként őrzött ( természetesen rablott ) kincseiket.

Jack anyja nappal a rovott múltú vevőket szolgálta ki, de éjszaka egész babakelengyét tervezett elsőszülöttjének: pihe -puha csecsemőtakarókat, áttetsző baldachint- hogy a mediterrán holdfény átszűrődhessen rajta, falvédőt- egy egész tengeralatti tájképet hímzett rá. Hálózsákokat szabott puha pamutból, és tenger kincsi motívummal díszítette őket. Babajátékokat gyártott, kicsi csörgőket, alvókákat, színes rongyokat horgolt, hogy legyen mint a pici babakezekbe adnia. Ügyelt rá, hogy sokféle felületű anyagot használjon, mert tudta, hogy ezek tapintása is fejleszti a babákat. Igazi, remekbe szabott kézműves babatermékeket gyártott a hosszú, forró, karibi éjjeleken át. A zord nagyszülők nem igen örültek ennek a tevékenységnek, mert Jack apjára emlékeztette őket, aki jött, látott, győzött, aztán angolosan távozott alig kilenc hónapja....

Mint tudjuk, minden rosszban van valami jó, így a nagyszülői házban Jack mamája bővelkedett natúr, természetes bababarát szövetben, sok-sok kalózos motívummal, így igazi gyerekparadicsomot varázsolt a textiljátékokkal telezsúfolt babaágyacskába. A pici Jack szerető anyai karokba érkezett tehát, sőt a nagyszülők is megbékéltek már, mikor beütött a krach, vagyis Jack kalóz apja behajózott az életükbe, és magával vitte a fiát. Aki viszont magával vitt néhányat édesanyja varrományai közül, ha már nincs mamája, legalább legyen valami, ami rá emlékezteti. ( A kis takaró sokáig őrizte még a mama illatát, amiben különleges egyveleget alkotott a karibi canna virág és a száraz, sós homok aromája.) Ezeket az ereklyéket egész életében egy ládában őrizte a Fekete Gyöngyön. Nagy bánatomra, ezeket  egyetlen filmjelenetben sem láthattuk...

Természetesen mindez mese, a Te, kedves olvasóm és az én szórakoztatásomra. 

Illetve egyvalami valóság:  a kalózos babatakarócska! Nézd csak meg!