A Höcögtető mondókás kötet akkor született, amikor a fiam még karon ülő gyerek volt. Kellett a csikizős, mozgással kísért, nevetésbe fulladó játék akkor is, amikor nem tudtunk Kerekítő foglalkozásokra menni.
Az ötlet onnan indult, hogy megláttam egy virágboltban egy gyönyörű teáscsészényi virágot egy üzenettel: Köszönöm, hogy felneveltél....Elgondolkodtam, hogyan lehetne ezt kedves- személyessé tenni. Rájöttem, hogy mindenki saját maga ismeri legjobban az Édesanyját- és HOPP!! jött az ötlet! Végy egy bébiételes üveget, fújd le a tetejét ezüst lakkal,...
Elmúltak az ünnepek, a csillagszórók füstje talán még az orrunkat csiklandozza, a gyerekek nevetése a fülünkben csilingel, a bejgli íze a szánkban, és a karácsony csillogása talán még felragyog a szürkébb januári hétköznapokon is. A karácsonyi ajándékok már a helyükön vannak; ahová valók: konyhaszekrényben, gardróbban, ékszeres dobozban,...
Nagyon érdekes folyamat az, mikor egy alkotó ember nekikezd valaminek és jönnek az ötletek, vesz ezt -azt a kezdetekhez, majd nekilát. Tervez- papíron. Sablonokat gyárt, eldob sokat, megtart néhányat. Kritizálja magát, módosít: itt, hozzátesz, ott elvesz a dolgokból. A fejében meg nyüzsügnek az ötletek, az új megoldási módok - sőt, nekem kész...
Nem is olyan régen egy ikerpárnak adott életet egy édesanya. Nagy megtiszteltetésnak éreztem, hogy a CSEPPeredő termékeket választotta a kicsiknek, hogy puha fészket varázsoljon az ágyacskájukba. Dórával készítettem egy interjút, engedjétek meg, hogy ideidézzem:
